Azt hittem csak én küzdök ezzel
2026. február 28. 14:01
Az első csoportban, ahogy körbeültünk, valaki azt mondta: „Jó érzés tudni, hogy mások is hasonlóval küzdenek."
Azóta minden csoportban elhangzik valami hasonló. Más szavakkal, de ugyanaz a megkönnyebbülés: nem vagyok egyedül.
Mert úgy tűnik, egyedül vagyunk. A munkahelyen nem illik erről beszélni. A barátokkal inkább fociról, sörről, autókról. Otthon meg te vagy a támasz – nem te kérsz támogatást.
Közben pedig ott a kérdés: ezt jól csinálom? Mások is így érzik? Normális, hogy néha elegem van?
Normális.
Az apacsoportokban újra és újra kiderül: a kérdések közösek. A bizonytalanság közös. És már az is segít, ha kimondod – és valaki meghallgatja.
Nem kell megoldás. Nem kell tanács. Elég, ha van egy hely, ahol el lehet mondani.
Kevés olyan hely van, ahol mélységében lehet beszélgetni az apaságról. Szerencsés vagy, ha van ilyen baráti köröd. De ha nincs, akkor érdemes keresned egy Apacsoportot!
Hasznosat olvastál?
Töltsd ki az ingyenes tesztet és tudd meg, miben vagy erős – és hol fejlődhetsz még!
