Milyen apám volt nekem – és milyen leszek én?

Megérintett, amikor az egyik apacsoportban elhangzott a következő: „Apa 7 évesen elvált és elment. Nincs apaképem."

Valaki hozzátette: „Nem ment el, de nem volt jelen."

Más élmény is előkerült: „Volt, hogy kiakadt a tanáromra – és akkor éreztem, hogy fontos vagyok neki."

Mindannyian hordozunk magunkban valamit. Egy mintát, egy hiányt, egy emléket. Az apává válás felszínre hozza ezeket – akár akarjuk, akár nem. Közben pedig ott a kérdés: elég jó leszek? Át fogom adni a saját traumáimat? Jobb leszek, mint ő volt – vagy pont ugyanolyan?

Nincs tökéletes válaszom neked. De van egy jó kérdésem:

„Minek örültem volna, ha megkapom az apámtól?"

Egy jó ötlet is elhangzott azon a csoporton: Kérdezd meg a gyerekeidet, mit tehetnél azért, hogy jobb apjuk legyél! A válasz nem a múltban van. Hanem abban, amit ma teszel. Kis lépésekben, napról napra.