Mi történik egy Apacsoportban?
2026. augusztus 27. 16:16
Érdekel, hogy néz ki egy Apacsoport? Gyere és elmesélem!
Először is a helyszín - a Budai Perinatális Központ Studio-ban találkozunk. Kellemes környezet, körben székek, néhány csésze forró ital a kezekben.
Hat óra múlt, az utolsó érkező is leül, és belekezdünk a nyitókörbe. Hogy vagy? Hogyan érkeztél? Mi történt, ami apaként felkeltette a figyelmedet? Ezzel indul minden Apacsoport-alkalom. Nincs ennél egyszerűbb kezdés és pont ezért szeretjük. Nem kell előre készülnöd, egyszerűen csak jelen lehetsz!
Először is a helyszín - a Budai Perinatális Központ Studio-ban találkozunk. Kellemes környezet, körben székek, néhány csésze forró ital a kezekben.
Hat óra múlt, az utolsó érkező is leül, és belekezdünk a nyitókörbe. Hogy vagy? Hogyan érkeztél? Mi történt, ami apaként felkeltette a figyelmedet? Ezzel indul minden Apacsoport-alkalom. Nincs ennél egyszerűbb kezdés és pont ezért szeretjük. Nem kell előre készülnöd, egyszerűen csak jelen lehetsz!
Milyen az első alkalom?
Kicsit mindig furcsa először találkozni a többiekkel. Ismeretlen arcok ülnek körben, akiket a közös szándék, az apaságuk szeretete hozott össze. De gyorsan ismerőssé válik a társaság és a környezet.
Mit kell tudni a nyitókörről?
Az első fél óra a nyitókörről szól. Mindenki elmondja, hol tart épp - ez lehet egy mondat, vagy akár öt perc is. Volt, aki azt hozta be, hogy „A szülinapok lezajlottak, jól vagyok." Volt, aki azt, hogy „Édesapa meghalt, egyedül érzem magam.". Volt, aki izgatottan várta a babájuk érkezését: „Két hét múlva jön a baba, kicsit szorongok, de készen állok." Mindegyik ugyanannyi helyet kap. Senki nem javítja ki a másikat, senki nem mondja, hogy „ez nem is olyan nagy ügy." Csak meghallgatjuk. Te is behozhatod ami épp most neked fontos.
Miről beszélgetünk valójában? Mi a téma?
Mi foglalkoztat éppen egy apát? Igazán sokféle dolog! Ez alkalomról, alkalomra változik!
- Hogyan jut megfelelő figyelem mindenre, ha három gyerek is „betölti a teret, mint a víz"?
- Hogyan tarts határt úgy, hogy közben ne félj attól, hogy a gyereked emiatt kevésbé szeret majd?
- Mit tegyél, ha az óvoda vagy az iskola nem hajlandó lépni egy nehéz helyzetben, és tehetetlenül nézel szembe egy fallal?
- Hogyan gondoskodjak önmagamról jobban? Kinek mi vált be?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések kerülnek az adott estén terítékre - fontos, hogy nem előre kitalált napirend szerint, hanem aszerint, ami a résztvevőket éppen aznap foglalkoztatja. Ezekre nem érkezik kész válasz. Ki-ki elmondja a saját megélését, a többiek reflektálnak. Nem tanácsot adunk, saját tapasztalatukból merítve osztunk meg. Ezért is jó, hogy sokfélék vagyunk! A témagazda pedig azt viszi haza, ami neki abból hasznos volt.
Mit viszünk haza?
Van, hogy a beszélgetés könnyed és vicces: „Lehet paradicsommal is falat festeni!", vagy hogy „A kislányom nevet, ha az orrommal megcikizem a hasát." Van, hogy komolyabb a téma. Egy válás, egy elveszített szülő, vagy egy olyan félelem, amit otthon nehéz kimondani. Minden témának helye van az Apacsoportban. Az estet egy zárókör zárja. „Mi volt hasznos, és mivel próbálkozol a következő alkalomig?" - szól a kérdés mindenkihez.
Sokszor apró dolgok jönnek ki belőle, mint például:
Sokszor apró dolgok jönnek ki belőle, mint például:
- „minden nap tenni valamit magamért"
- „kevesebb elektronikus eszköz"
- „egyet-egyet az ötletekből kipróbálni"
Nem fontos grandiózus fogadalmat tenni, viszont hasznos elvinni egy-két dolgot, ami tényleg kivitelezhető a hétköznapokban.
Csak mi érezzük így?
A csoporttagok visszajelzéseit talán így lehetne összefoglalni: „nem kell egyedül küzdenem.". Az egyik apa így írta le:
„Sokáig azt hittem, hogy az apaság ösztönből jön, megoldom egyedül, aztán ha nagyon muszáj, olvasok róla valamit. Aztán az apacsoportban megtapasztaltam, milyen felszabadító érzés, amikor nem kell erősnek vagy késznek mutatnom magam, hanem egyszerűen csak jelen lehetek — kérdésekkel, kételyekkel, örömökkel. Nem terápia, nem önsegítő guruk klubja, hanem egy hely, ahol más apák is keresik az utat, és közben egymásnak tükröt tartunk."
Egy másik résztvevő ugyanezt egyszerűbben mondta: „jó érzés, hogy mások is hasonlóval küzdenek, és nem vagyok egyedül."
Mit mond erről a kutatás?
Egy 112 édesapa bevonásával készült amerikai vizsgálat (Lanier és szerzőtársai, 2019, Journal of Child and Family Studies) azt találta, hogy a kortárs-támogató csoportban részt vevő apáknál mérhetően csökkent a szülő-gyerek közti konfliktus, és nőtt a szülői magabiztosság. Nem elvont közérzet-javulásról van tehát szó, hanem konkrét, a mindennapokban tapasztalható különbségről. Egy ausztrál kutatási protokoll (Working Out Dads, 2022) pedig azért vizsgál kifejezetten csoportos - és nem egyéni - támogatást, mert becslésük szerint minden tizedik apánál jelentkezik mentális nehézség a gyereke életének korai éveiben, ez az arány a szülés utáni hónapokra akár 26%-ra is nőhet, és a csoportos, informális forma sokkal jobban oldja a segítségkérés körüli szégyent, mint egy hagyományos tanácsadói helyzet. A kutatás iránya egyértelmű: a kortárs-közösség nem helyettesíti a szakmai segítséget, ott, ahol arra szükség van, de a mindennapi apaságban mérhetően, konkrétan segít.
Te mikor ülnél be a körbe?
Szeptemberben induló csoportunkban van még szabad hely (szeptember 10., BPK Studio). Ha a fenti sorokat olvasva bármi megmozdult benned — egy felismerés, egy kérdés, vagy csak a gondolat, hogy jó lenne nem egyedül kitalálni mindent —, nézd meg a csoportot itt, és gyere el!
Hasznosat olvastál?
Töltsd ki az ingyenes tesztet és tudd meg, miben vagy erős – és hol fejlődhetsz még!
